Energia Takarékosság

Ha valóban boldog akarsz lenni…..

 

Ha valóban boldog akarsz lenni, akkor három dolgot el kell veszítened: a szégyenérzetedet, a büszkeségedet, a félelmedet. A szégyenérzésed és a büszkeséged élteti a nem igazi énedet, az egodat. A félelem segítségével tart sakkban téged az egod. Az éneklés segít az első kettő, vagyis az egod leépítésében.

 

Csiga gyakorlat avagy Energia takarékosság.

 

Most nem külső, hanem egy belső takarékosságról van szó.

Ha az ember erős akar lenni, akkor az energiáját összpontosítania kell, hogy aztán azt egy bizonyos célra használni tudja.  A jógában már az ősidők óta az emberek minden területen, minden tevékenységükben spóroltak az energiájukkal, úgy mint a beszéd, vagy a táplálkozás, vagy a szexualitás és így tovább.  A jóga gyakorlói befele fordultak, hogy az energiájukat kifele ne pazarolják, ne szórják szanaszét.

Amikor meditálunk tulajdonképpen semmi mást nem teszünk, mint hogy energiánkat kifele lezárjuk és egy belső feltöltési állapotot hozunk létre. Ebben az állapotban a figyelmünket, vagyis környezet-megfigyelő részünket kikapcsoljuk. Ha megfigyelő állapotban vagyunk az egy energia kibocsátás állapota. Ha valamire koncentrálunk, vagy egyszerűen ráfigyelünk, akkor az energiánkkal behatolunk a dologba, eseménybe, tehát lényünkkel rész veszünk benne. Minél erősebben tudom az energiámat tisztán csak egy dologra koncentrálni, annál inkább megnő az esélyem, hogy a folyamatot akaratlagosan befolyásoljam és természetesen minél erősebb a belőlem felszabaduló energia, amelyet fókuszálhatok, annál erősebb az környezem eseményeire gyakorolt befolyásom.

 

Egy rövid kitérésben hadd jegyezzem meg, a részecskék viselkedését a fizikából. Ha az ember a kis részecskéket megfigyeli, akkor azok, mint anyag viselkednek, amikor nem figyeli őket, akkor mint energia „élik” az életüket. Amit megfigyelünk az reális, amit nem figyelünk meg az nem reális. Az ember megfigyelő energiája befolyásolja a részecskék viselkedését, vagyis ebben a kísérletben a megfigyelő által jelenik meg az anyag. Persze lehetne filozofálni is, hogy a megfigyelésünk teszi a világot azzá, ami. Akárhogyan is legyen, most nem ez a témánk.

Tény, hogy az ember egy energia forrás és valószínű, hogy egy hihetetlenül határtalan energia forrása. Nagyon egyszerű példának hozzak fel egy nem lényeges és tényleg nem is hasznos vagy fontos jelenséget, amely azonban bizonyítja, hogy az ember energia készlete felmérhetetlen. Itt vannak ugye Indiában ezek a szereplő jógik, akik élve eltemettetik magukat, aztán 3 hét múlva még csak a szakálluk sincs kinőve, amikor kiássák őket, vagy akik egyszerűen leállítják életfontos funkciójukat, mint légzés vagy szívműködés, vagy aki érzéstelenítés nélkül éli át a vakbélműtétet és így tovább.

Egyszer tudomásul kell vennünk, hogy ez az erő, amivel egyes emberek rendelkeznek, nem csak az ő kiváltságuk, ez mindnyájunkban létezik. A kérdés csak az, hogyan tudnánk ezzel az energiával úgy bánni, úgy gazdálkodni, hogy az egész tudatosan szabályozhatóvá váljon bennünk. Ehhez a kezdet szerintem mindenképp a megfigyelés és a megfigyelés gyakorlása. Mit értek ez alatt? Azt, hogy a figyelmünket saját énünkre kell irányítanunk, figyelmünkkel ismét és ismét saját lényünkbe kell visszavonulnunk.

Figyeld csak meg, amikor egy előadást tartok. Nyitott vagyok, figyelmemmel vagyis energiámmal, kimegyek a terembe, betöltöm az egész teret, hogy minden hallgatómat elérjem. Így tulajdonképpen most a az energiám, mondjam a rezgéseim kiterjedése vagyok. Azt úgy képzeld el, hogy belőlem, mint egyébként mindenkiből sok, rengeteg mennyiségű energia, mint egy fénynyaláb, egy láthatatlan fény sugárzik ki a közönségre.  Na most, hogy egy bizonyos energianyaláb jó vagy rossz dolgot közvetít, az egy más kérdés és az általában harmóniában áll az illető közönséggel. Mondhatnánk azt is, hogy bizonyos energia megfelelő közönséget vonz.

Szóval itt állok nyitottan, szinte szabadon átjárhatóan és az energiámmal szeretném  a közönség minden egyes tagját inspirációval, lelkesedéssel feltölteni, vagyis egy pozitív erővel.

De bármelyik pillanatban képes vagyok azt mondani, hogy stop és visszahúzódom. Így most az energia kisugárzásom megszüntetem és csak önmagamban vagyok, önmagamra figyelek, már nem vagyok a teremben és nem vagyok a közönség egyes tagjainál, csak a testemben vagyok. Nem vagyok szétterjedve, nem veszek részt a közösségben.

Ezt mi mindnyájan bármikor képesek vagyunk megtenni. Az emberek ezt nagyon gyakran meg is teszik. Sajnos a mindennapokban többnyire nem egy pozitív folyamatként, hanem azért, hogy a negatív energiájukban fürödjenek, egojukkal kínozzák magukat. Gondolok itt az olyan helyzetre, amikor valaki megbántódva, valamiért megsértődve visszahúzódik. Ilyenkor az illető már nem vesz részt a csoport aktivitásában, hanem magába megy, visszahúzza energia csápjait, mert bántották, illetve nem vették őt elég komolyan. Olyan mint amikor a csiga bebújik a házába, mert hozzá piszkálnak.

Mi viszont az energiánk utántöltése miatt akarunk befele fordulni önmagunkba. Hogy ez mire jó? Megtanuljuk az energia spórlást, abból célból, hogy ne ezer darabra szakadva kelljen élnünk,  hogy ne fáradjunk el, hogy célunk követése közben ne tudják a sokféle dolgok figyelmünket szétmarcangolni.

Mert ha néha - néha önmagunkat megérezve, önmagunkat tudomásul véve hazatérünk, akkor fény és nyugalommal tudunk feltöltődni.

Azonban, ha egész nap az értelmem dzsungelében össze - vissza kószálok, akkor az energiám szétroncsolódik és ha nem megyek befele, nem tudok utántölteni és nem is tudom az energiám odavezetni, ahová én akarom, vagyis nem tudom az energia háztartásomat kezelni.

Szóval miért is mesélem ezeket? Ha mi igazán erősek akarunk lenni és potenciális képességeinket hasznosítani szeretnénk, akkor gyakorolnunk kell. Na most ha valaki meditál az szép és jó, az természetesen szükséges, azonban még mindig nem elég, mert ezt naponta többnyire csak kétszer tesszük meg és akkor sem biztos, hogy sikerül jól befele fordulnunk. Nekünk arra lenne sürgősen szükségünk, hogy olyan képességre tegyünk szert, amellyel energiánkat szabad akaratunk szerint bármikor irányítani tudjuk.

Ennek a céljából a mindennapjainkban, minél többet ismételve azt kellene gyakorolnunk, amit itt fent leírtam, a csiga gyakorlatot. Érre bármelyikünk valamilyen szinten képes, hiszen bármikor meg tudjuk szakítani valamire irányított figyelmünket és csak a saját lényünket figyeljük. Úgy képzeld, hogy ez tulajdonképpen egy pillanatra tartó meditativ állapot, mert hiszen a meditáció elsősorban és főleg befele fordulás. Ez azt jelenti, hogy végül is értelmi képességünkkel kívülről is létre tudjuk hozni a meditativ állapotot egyszerű önmegfigyeléssel.

Én persze nem azt állítom, hogy első naptól kezdve mindenki képes lenne ezt az önmegfigyelő gyakorlatot tökéletesen mélyrehatóan kivitelezni, de ez mellékes. A lényeg a megfigyelés, az önmegfigyelés, a többi aztán magától jön. Ez olyan mint a meditáció, az eredmény egyszerűen megjelenik.

 

 

 

 

Szemlélődő nem résztvevő

Ha ezt az állapotot gyakorolni tudjuk, akkor képesek leszünk szemlélődővé átalakulni. Akkor nézhetjük a világot, miközben önmagunkat figyeljük, illetve a tudomásul vételen túl nem akarunk a dolgokban részt venni, vagyis nincs akarat csak megfigyelés.

Ennek előnye, hogy jobbakká válunk, mert mint ahogy a sokat mondó ember nem tudja a száját becsukni, ugyanúgy a szemlélődő sem tudja szívét becsukni.