Befele nézni

Visszafele nézni.

 

Meditációdban befele fordulsz és csak saját magadba figyelsz. Behunyod a szemed és bent vagy a testedben. Ilyenkor nincsenek gondolatok, mert bent leparkoltál, leállítottad a motort és csend van. Csak magadban időzöl, általában a mellkasodban. Ilyenkor egyszerűen otthon vagy. Akkor is ha értelmed nyugtalan, maradj az alapokban nyugodt. Ne bosszankodj, de ne menj el értelmeddel máshová, hanem térjél mindig vissza, haza. Ez a dolog gyakorlattal be fog jönni. Isteni Kegyelemmel még könnyebben, ezért ne vedd fel nyugtalan értelmeddel egymagad a harcot, hanem érezd, hogy nem vagy egyedül és kérd Őt, hogy segítsen.

 

Na most ha ez már sikerült és kinyitod a szemed, akkor nem szabad abbahagynod a „parkolási” állapotodat, mert akkor ezáltal vissza „nézel“ oda, ahol az előbb voltál, mert hát a szemed nyitva, de te mégis befele figyelsz. Ez egy érdekes élmény, mert a tekinteted ereje most befele fúródik, ténylegesen érzed azt, hogy a tekinteted most nem kifele megy, mint szokott, hanem befele. Visszafele nézel. Ez csak addig nehéz, amíg rájöttél, hogyan is működik, mert ha rájöttél, akkor annyira egyszerűnek tűnik, hogy csodálkozol majd, miért is nem néztél eddig is befele, miért néztél mindig csak kifele. Tehát úgy képzeld el, hogy tulajdonképpen két irányba tudsz nézni, nem csak valamire vagy valakire, hanem önmagadra (önmagadba) is.

 

Amikor valamit nézel, vagy akár valakit is, képes vagy tekinteteddel kimenni az alanyra, mintegy belefúródni megfigyelésed tárgyába. Gondolj csak arra, milyen is amikor szeretettel nézel valakit, milyen is amikor haraggal nézel valakit. Mindig a megfelelő energia árad ki belőled, amellyel kihatolsz a környezetedbe. Tekintetünkkel az énünkből, az energia lényünkből beleviszünk valamit megfigyelésünk tárgyába, többnyire abból a célból, hogy szándékunknak megfelelőre változtassuk meg a helyzetet. Ez tulajdonképpen koncentráció. Ilyenkor szétdaraboljuk magunkat, vagyis energiánkat, kiosztva a környezetünknek. A nem tudatosan élő emberek ettől fáradtak és frusztráltak is.

 

Amikor befele nézünk, illetve visszafele nézünk, olyankor nyitott szemünkkel látunk valamit, például egy képet, egy tájat, egy virágot vagy bármit. Mondhatnám inkább úgy is, hogy a dolog a tekintetünk előtt van. Azonban most nem megyek kifele energia lényemből, mert hiszen visszafele nézek, vagyis tekintetem fordított irányba működik. Ilyenkor kintről befele nyílik meg az út, az által, hogy visszafele nézek, és az alany, ami a szemeim előtt van, belém hatolhat, mert egyszerűen nyitva van számára az út. Ez meditáció, tehát a meditálásom alanya belém jön. Így most energiámmal nem szóródok ki a környezetembe, hanem a környezetemet hozom magamba. Mintegy megnyílok a környezetem számára, elfogadom azt, kiszolgáltatom magam neki és átadom magam neki. Ilyen formában meditálhatok valamire, valakire. Így meditálhatok egy Mester képére, egy tudatot megtestesítő dologra.