Gunagriha BLOG

Kiállítások - Sri Chinmoy Festményei

2011-02-01T06:54:00.001-08:00

Sri Chinmoy művészetét a "Jharna-Kalának" nevezi, ami bengáli nyelven forrásművészetet jelent. Ez az a művészet, mely szökőkútként tör fel a teremtés forrásából.

Jharna-Kala kiállítások Magyarországon

BUDAPEST - 2011. febr. 9. - márc. 01.

Megnyitó: február 9. szerda 16:00
Megnyitja: Vészabónoémi festőművésznő

Helyszín: Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Székház
Budapest VI., ker., Vörösmarty u. 47/a

Nyitva: hétköznap 8:00-19:00
Hétvégi nyitvatartás: változó (amint tudunk konkrétumot azt itt feltüntetjük)

A kiállítás alatt sok színes programmal várjuk az érdeklődőket.

Február 18. péntek - Gunagriha előadása - témák: Sorsnavigátor könyv, Meditáció

Belépés minden programra díjtalan!

EGER - 2011. márc. 5. - márc. 12.
Forrás Ifj. Központ, Eger, Bartók B. tér 6.
Megnyitó: március 5. szombat 16:00
Nyitva: minden nap 8-20

A kiállítás plakátja:

Uram nem tudom....

2011-01-02T10:21:00.000-08:00

"Uram, nem tudom,
Hogy az életem jobbra fordul-e
Vagy rosszabbra,
De azt tudom,
Hogy Irántad való szeretet szívem
Örökké változatlan marad." (Sri Chinmoy)

Képes Krónika - 2010 Sri Chinmoy Center

2010-12-29T03:50:00.001-08:00

Inspirációként: a Sri Chinmoy Centerek képes krónikája, avagy mi történt velünk 2010-ben...
Képes Krónika 2010

A Fiu

2010-12-06T02:03:00.001-08:00

Kedvelem József fiát,

Mert

Ő az alázat áradata.

Szeretem Mária fiát,

Mert

Ő az Isteniség égboltja.

Imádom az Atya fiát,

Mert

Ő az Örökkévalóság Szeretete.

(Sri Chinmoy)

Az Öngyilkosságról

2010-12-06T02:02:00.001-08:00

Kérdés: Vannak emberek, akiket felzaklatják az őket körülvevő világ problémái. Úgy gondolják, hogy az öngyilkosságban menekvésre lelnek. Gondolja, hogy ez egy kapu, amit kényünk-kedvünk szerint kinyithatunk, hogy elmeneküljünk a felelősség és a szenvedés elől?

Sri Chinmoy: Az öngyilkosság semmiképp sem menekvés. Nincs menekvés. Nem lehet menekvés. Ebből a szobából elmenekülhetünk, de akkor egy másik szobába kerülünk. Azt gondoljuk, hogy elmenekülhetünk ebből a világból azzal, ha megöljük magunkat.

Sajnos nem ez az egyetlen világ. Vannak más világok is. Ebben a világban véget vethetek az életemnek, de egy másik világban folytatni fogom a létemet. Sőt, foglyul esem. Isten Tudata mindent átható, ezért képes elkapni minket, a tolvajokat.

Miért lesznek az emberek öngyilkosok? Azért ölik meg magukat, mert úgy érzik, nyomorultak, csalódottak, és mások nem értik meg őket. Úgy érzik, ha öngyilkosságot követnek el, megszabadulnak számtalan felelősségtől, belső nyugtalanságtól és fájdalomtól. Vagy úgy érzik, mivel számtalan rossz tettet hajtottak végre, kegyetlenül megbüntetik őket, és inkább jobbnak látják még előbb megölni magukat. Tehát menekvésre van szükségük. Ki menekül? Nem az isteni hős. A hős harcol. A gyáva menekül. Ha a helyes úton haladok, nem próbálok meg menekülni. Aki öngyilkosságot akar elkövetni, gyáva. Nem néz szembe a világgal.

Először is szembe kell nézned a világgal, benne kell élned a világban ahhoz, hogy isteni tulajdonságaidat kimutasd a földön. Ha nem fogadjuk el a világot, akkor mivel nézünk szembe? Amikor szembenézünk a világgal, ha valami gond van a világgal, helyre tehetjük. Tehát azok, akik öngyilkosok lesznek, a lehető legnagyobb hibát követik el. Bizony, nincs menekvés ebből a világból, és más világokban sincs. Az öngyilkosok nemcsak magukat ölik meg, de eljövendő életeik gyümölcsöző lehetőségeit is.

Máskülönben, ha valaki öngyilkos lesz, az adott személy számára a fejlődés határozatlan időre megáll - száz évre, kétszáz évre, ötszáz évre vagy még tovább. Az illető nem tud előre haladni, és a lehető legnehezebb teher nyomja a vállát. Fejlődésének folyamata megáll. Mivel megszegte a kozmikus játék szabályait, el kell szenvednie a kozmikus büntetést. Ezt a büntetést a földön egyetlen ember sem tudja elképzelni. A lehető legrosszabb földi kínszenvedés egyszerűen semmi ahhoz a kozmikus büntetéshez képest, amit akkor kap az ember, ha öngyilkosságot követ el.

Nem mondhatod azt a kozmikus erőknek: „Helytelen dolgot cselekedtem, de semmi közötök hozzá. Majd akkor érem el a célomat, amikor kedvem lesz rá.” Szándékosan kiszálltál a kozmikus játékból, Isten engedélye nélkül és az Ő szándéka ellenére. Nem engedte meg neked, hogy kilépj a játékból, de tevőlegesen és nyíltan szembeszálltál Vele, és megpróbáltad elrontani a játékot. Ezért a helytelen cselekedetért igen komoly büntetés jár. Ez a büntetés olyan erős, hogy azt emberi szívünkkel nem érezhetjük, emberi értelmünkkel el nem képzelhetjük.

A családban a fivérek gyakran harcolnak egymással. Erre az anya így szól: ,,Ha nem hagyjátok abba, megölöm magam!’’ Sok esetről tudok, amikor a szülők öngyilkosok lettek, mikor lehetetlennek látták, hogy összhangot tartsanak a családban. Akkor a gyerekek azonnal megváltoztak. Amikor látták, hogy a szülők az ő veszekedésük miatt meghaltak, rögtön jó útra tértek. De ez nem volt tartós, és hamarosan újra veszekedni kezdtek.

Spirituális szempontból tekintve, az öngyilkosság semmilyen célt nem szolgál. Az anya feláldozta magát a gyerekeiért. Úgy gondolta, saját testi áldozatával képes harmóniát teremteni, de a vitális világban nincs menekvés, nincs bocsánat a számára. Ostobasága miatt a vitális világba kerül, és ott is marad. Miért nem volt meg a bölcsessége, hogy lássa, a gyermekei nem az ő gyermekei, hanem Isten gyermekei? Isten adta neki ezeket a gyermekeket, tehát miért nem fordult Istenhez, hogy világosítsa meg a tudatukat. Miért nem imádkozott Istenhez a harmóniájukért és a békéjükért?

A világ mindaddig tudatlan marad, amíg a Legfelsőbb Úr meg nem világosítja a világ tudatát. Ha feláldozzuk egyéni életünket annak érdekében, hogy békét teremtsünk, a világ problémái sosem oldódnak meg.

Sok mártír, törekvő és spirituális személy ölte meg magát, de ez nem oldotta meg a világ gondjait. Ezeket a gondokat csak azzal oldhatjuk meg, ha törekszünk, ha míg itt vagyunk a földön, imádkozunk Istenhez, hogy világosítsa meg a világot. Egyéni halálunk sosem alakíthatja át a világ arcát. De ha megidézzük Isten áldását, Isten kegyelmét és Isten törődését, akkor a világ minden problémája megoldódik végül.

Az Igazi Tulajdonos

2010-11-13T12:53:00.001-08:00

Ha valamit szeretünk, ahhoz ragaszkodunk. Ezt teljesen normálisnak találjuk. Legyen ez a családunk, a szakmánk, a hazánk, vallásunk vagy egyszerűen a lakásunk, az autónk és így tovább. Minél jobban szeretünk és ragaszkodunk, annál inkább beszűkítjük magunkat, hiszen féltjük ragaszkodásunk tárgyát. Annak az elvesztése, vagy iránta való feladási kényszerünk hatalmas lelki sebeket tud vágni rajtunk. Tehát minél többet birtokolunk, annál inkább birtokolva vagyunk. Tehát függök vagyunk. Mert félünk, mert ragaszkodunk, ezért szenvedünk. Még ha a szenvedés nem is jelent meg, boldogak biztos nem vagyunk a birtoklás-ragaszkodásunkkal.

De még csak a feladásig vagy az elvesztésig sem kell eljutnunk, elég ha valaki kritizálja, támadja szeretetünk tárgyát. Felháborodunk és mérgelődünk, vagyis a méreg dolgozik bennünk, így saját magunkat mérgezzük meg. Ezt még a nyelvünk is nagyon találóan fejezi ki, a visszaható igével. Mérgelődik, vagyis saját magát mérgezi meg. Ezzel testünk besavasodik, a lelki méreg testi hormonjainak hatására.

Tehát egy belső, harcias, negatív hozzáállás miatt saját magunknak bajt szerzünk. Lényünk rombolása után az már teljesen másodrendű kérdés, hogy elutasításunk az emberi igazság tükrében jogos volt vagy sem. Az már nem segít rajtunk.

Ne feledjük, hogy érzéseink molekuláris szinten minden pillanatban alakítják testünket. Ez ma már tudományosan bizonyított dolog, nem egy hitnek a függvénye.

Az emberi élet beteljesedését ígérő birtoklás szenvedéshez vezet. Mert az egónk diktálta tulajdonosi viszonyunk hamis. Tehát minél inkább azonosulunk az egó játékával, annál inkább szenvedünk. A tudati elkülönültség, amelynek örvényében tudatosan és önként lubickolunk elnyel minket, és halálos méregként megnyomorít. Jelenleg az általánosan elfogadott világnézet, az egocentrizmus és annak káros hatását fel nem ismerő emberiség miatt, nem sok remény van a javulásra. Azonban egyéni szinten, vagyis mindenki magáért bármikor változtathat, ha az inspiráló felfedezését tettek is követik.

Milyen hozzáállás tud segíteni a szeretet – ragaszkodás – félelem béklyó ellen? Hát az, hogy nem mi vagyunk a tulajdonosok. Az egónk elhiteti velünk, illetve azt az illúziót adja nekünk, hogy mi igazi tulajdonosok vagyunk, de ez közel sem igaz, mert mi a nagy játékban, mint egocentrikus lények úgyszólván senkik vagyunk. Ettől az illúziótól szenvedünk. Ugyanúgy, ahogyan mi sem érezzük úgy, hogy valamelyik embernek a tulajdona is lennénk, mások sem a mi tulajdonunk. Viszont mi emberek egységesen, mindnyájan a bolygónk Életerő Tudatának vagyunk a gyermekei. Ezért igazából nem vagyunk és nem is lehetünk még csak a saját gyermekeink tulajdonosai sem. Azt is Bolygónk Életerő Tudata hozza létre. Tehát mi mindnyájan az övéi vagyunk.

Ki egy igazi tulajdonos? Az, aki képes megteremteni a tulajdonát, aki képes teremtményének sorsát önkényesen irányítani és képes tulajdonát megszüntetni is. Mivel ez nem mi vagyunk, ezért nem is tudjuk meghatározni a szeretetteink sorsát, a szeretetteinket érő pozitív vagy negatív tapasztalatokat. Nem is beszélve arról, hogy közel sem vagyunk az élet és halál urai. Még csak egy egyszerű fizikai tárgy sorsát sem szabhatjuk meg biztosan és önkényesen, mert például az autódat ellophatják, mielőtt eladod.

Az ember legnagyobb és ismétlődése miatt meg nem szűnő tragédiája, hogy nem akarja elfogadni a teljes kiszolgáltatottságát az általa még jelenleg nem ismert magasabb törvény akaratával szemben. Az ember sajnos nem fejet hajtva, alázatosan fogadja az életet, hanem büszkeségét fitogtatva harcol saját akaratának érvényre juttatásáért. Ez az őt elvakító elkülönültség érzésének a következménye, amely azt hiteti el vele, hogy vérszegény, vézna kis szabad akarata megoldhatja az élet mélyebb kérdéseit is és ezzel őt tulajdonosi státuszba helyezi.

Úgy gondolom, hogy függetlenül attól, hogy milyen formában, milyen hozzáállással tudod azt megtenni, de el kell fogadnod az igazi tulajdonost, Istent. Valamilyen úton, módon be kell vinned Őt a hétköznapjaidba, az emberi kapcsolataid láncszemeibe. Lehet nem hiszel Istenben, de látod a törvényeit, a sorsot, a születést, a végzetet, a halált. Isten nem egy kedves, nyájas bácsika, aki ha nem jót tesz veled, akkor őt meg is tagadhatod. Isten a Játékos, aki a törvényekkel és azok által játszik. Ezért Istentől nem várhatsz el semmit és hiába is tagadod, mert Neki véleményedtől független törvényei vannak a te energia háztartásodat illetően. Ennek a ténynek gondolkodásodban teret kell adnod, sőt emberi tudatod trónjára kellene azt helyezned. Hiszen másként hogyan is lennél képes elfogadnod az életet. Lehetetlen, mert csak harcolni és szenvedni tudsz. Elfogadás nélkül nincs lelki béke, nincs boldogság és nincs magasabb Tudat.

Próbáld ki, próbáld ki magadban, csak mint egy játékot, csak egy időre, hogy érezd meg minden tulajdonodban lévő dolognak az igazi tulajdonosát. Próbáld meg mindenben az igazi tulajdonost, Őt látni. A családtagjaidat, a birtokold dolgaidat, a saját jó tulajdonságaidat és képességeidet is beleértve. Ha megpróbálod rájössz, hogy könnyebb az életed, mert egy teher esik le a válladról, illetve a szívedről.

Halottak Napjára

2010-10-31T13:54:00.001-07:00

Mivel holnap halottak napja, eszembe jutott Édesanyám temetése. Gondoltam leírom a tapasztalatomat, mert egy érdekes élmény volt számomra, annak ellenére, hogy senki sem vágyik az ilyen fajta szomorú, de elkerülhetetlenre. Talán az esetem segíthet még valakinek.

Álltam a koporsó mellett a családdal együtt. Édesanyámat temettük. Folyt a szertartás és folytak az emlékek a fejemben. Életem legelső emléke az, hogy ülök Anyám ölében és dédelgetem, simogatom és emellett folytonosan puszilom. Édesanyám mesélte, hogy a család már felháborodott, hogy ez nem lehet normális és egészséges egy gyereket ennyit puszilni és pusziltatni. Szóval itt a koporsóban van Édesanyám holtteste, aki megtanított szeretni, azáltal, hogy szüntelen szeretett. A betegség tönkretette, megkínozva olyannyira, hogy az ember már megváltásnak érzi a halált.

Aztán itt áll körülöttem a sok ember, ismerősök, rokonok és számomra sok idegen is. Nagyon rég elmentem a falúból és már sok emberre nem emlékszem. Sokan állnak körülöttünk és mindnyájan szomorúan néznek ránk.

Én pedig nem velük törődöm, csak Édesanyámnál időzöm és váltják bennem a képek élethűen egymást, az emlékek a kedvesség, az aggodalom, a szeretet, és persze az én, sokszor elég durva csínytevéseim, amelyekkel a szeretetért fizettem. Most azonban a képek láttára elöntött a szeretet iránta és érzem, hogy most baj van, mert a holttest nem fogadja a szeretetemet, pedig most sürgősen át kellene ölelnem őt. Ott minden hideg, illetve ő már nincs is ott és sehol máshol, ahol én most őt hirtelen szerethetném, megcsókolhatnám, magamhoz szoríthatnám. Elszorul a torkom és érzem, hogy valami meg akar fojtani. Érezem, hogy bőgnöm kell, mint egy csecsemőnek, aki nem kap levegőt, ha bedugul az orra. Én sem kapok most éltető energiát és mindjárt az emberi élet legnemesebb érzése, a szeretet fullaszt meg itt helyben.

Közben kint, körülöttem csendesen imádkoznak az imádkozó asszonyok és én itt mindjárt belebőgök, ha csak nem üvöltök.

Miközben kínlódok, hogy levegőt kapjak, azon gondolkodom, hogy ez mégsem rendes dolog, hogy pontosan a szeretet kínoz engem. Ekkor arra jövök rá, hogy a probléma azért született meg, mert nincs amit csináljak a szeretetemmel, nincs akinek átadjam. Tehát ez a csodálatos pozitív energia elveszítette a tárgyát és ezért most bennem negatív hatást fejt ki, mert nincs kire átszálljon. Ezért ellenem fordult, vagy legalábbis úgy érzem. Végül is most nem Édesanyámat siratom, hiszen ő már nem szenved, hanem magamban magammal van bajom. Nem tudom kezelni ezt az erős energiát, a szeretetet. Miközben nyelem a könnyeimet arra következtetek, hogy a negatív hatástól csak úgy szabadulhatok meg, ha a szeretetnek egy új célt találok, ha a szeretetem egy új tárgyhoz kapcsolódhat, vagyis ha valakire átszállhat. De hogyan tegyem ezt? Kit kereshetnék? Hiszen nekem csak egy Édesanyám volt. Azonban, hogyan is tettem szert az Anyukámra? – kérdezem magamtól. Lássam csak, ezt az Anyukát nem én választottam, ő nekem adatott. Ki által adatott? Édesanyámat Isten adta nekem, mert hiszen ő adta neki a képességet is, hogy jó anya legyen, hogy szeretni tudjon. Végül is – jövök rá magamban – Édesanyám mögött Isten áll és mindig is Ő állt. Most ezt a hatalmas, tiszta, egész lényemet elöntő, anya-iránti szeretetemet egyszerűen Istennek kell adnom, Őt kell szeretnem hála teli szívemmel. Édes jó Istenem az engem fojtogató szeretet Téged illet! Tulajdonképpen a Tied. Én végül is Téged nagyon tudlak szeretni, végső soron Te vagy az igazi Anyám és Apám, mert te állsz mindenki mögött és fölött is. Ahogy ezt végiggondoltam és éreztem, szeretetem kiterjedt és felszabadult, éreztem hogy a mindent átfogó tágasság, az egyetemesség átveszi érzésemet, amely abban szabadon széttárul. Szabadon tudok lélegzeni, testem könnyű lett és ebben a belsőleg átélt tágasságban Édesanyám mosolygó, boldog, és az egész tágasságot betöltő arcát láttam.

Letörültem kicsordult könnyeimet és boldog lettem. Most már egy más probléma jelent meg. Kezdtem mosolyogni, mert egy, a helyzet komolyságához nem illő vidámság öntött el. Szívem repesett egy hihetetlen méretű mindent lenyűgöző örömtől.

Közben befejeződött a szertartás és az ima is, jöttek az emberek részvétet kívánni. Szomorúan fogtak kezet és öleltek át engem, miközben én fülig érő szájjal mosolyogtam rájuk, mintha vigasztaltam volna őket. Lehet gondolták, baj lett szegénnyel. Édesanyámmal együtt örültünk, együtt voltunk az Egyetemességben és egymás iránti szeretetünkben.

Normális az, ha egy emberből a jókedv és vidámság tör ki az anyukája koporsója mellett? Azt hiszem, hogy igen, ha az ember meg tudja idézni a végtelen Vigaszt, a végtelen Szeretet, Istent. Hát ez történt velem és azután sem kellett soha szomorú lennem. Ezért én azt gondolom, hogy ne sírjunk többé, hanem szeressük tovább szeretetteinket mindannyiunk közös Forrásában!

Változz, hogy változtass!

2010-10-15T00:26:00.001-07:00

Változz, hogy változtass!

Szeretnéd jobbá tenni az életedet? Szeretnéd jobbá tenni a világot? Ez nem megy azzal, ha tanácsokat osztogatsz, ez nem megy azzal sem, ha a hibákat észreveszed és kipellengérezed. Nem megy egyáltalán, ha más hibáit óhajtod kijavitani. Miért? Mert nincs lehetőséged más embereket megváltoztatni. Nem is a te dolgod, ez Isten munkaköre.

Viszont mégis van egy módja annak, hogy jobbá tedd a világot. Hogyan? Jobbá téve önmagad. A világot csak azzal teheted jobbá, ha példát mutatsz. Lehet egy gyermeket okos tanácsokkal nevelni, ha te nem azt éled, amit tanácsolsz? Lehetni lehet, de eredménytelenül. A gyermek azzá válik, ami te vagy, nem azzá, amit te tanácsolsz. Tanácsodnak nincs ereje, de léted egy bizonyiték. Hidd el, ez mindig igy volt és örökre igy is marad.

Ugyanez a helyzet a közvetlen és közvetett környezetünkben is, amelyet létünkkel befolyásolunk. Amit élünk, az vagyunk és ami vagyunk, azt adjuk a világnak. A többi szereplés, betanult szindarab. Ezért elkerülhetetlen, hogy változnod kell, ha változtatni akarsz.

Belső Béke

2010-10-11T03:08:00.001-07:00

Az igazság azonosulás kérdése.

A velünk született azonosulási képességet használják a vallástérítők, a politikai irányzatok propaganda képviselői, a kulturális intézmények és egyének, valamint a gazdasági érdekképviselők is. Tulajdonképpen mindenki ezen képességünkön keresztül győz meg minket mindenről. És mint az egész világban látjuk ezt sikeresen teszik. Akkor miért nem használjuk mi saját békénk, belső harmóniánk, boldogságunk érdekében? Miért van az, hogy oly gyakran hagyjuk magunkat meggyőzni mások által, míg önmagunktól nem akarunk tudati telkünk szűk határain átlépni?

Mindnyájunknak meg van a veleszületett képessége, hogy azonosulni tudjon bármivel. Ha kötödéseink gyökereit fellazítjuk, ha vesszük a bátorságot fellazítani, akkor belsőleg képesek vagyunk a másik véleménnyel azonosulni, akkor is, ha az gyökeresen ellentéte annak, amit mi vallunk. Nem azért kellene ezt megtennünk, hogy azt éljük, Isten őrizz! – hanem azért, hogy a másik szempontjába bele tudjunk látni, bele tudjunk érezni, azért, hogy békénket megőrizzük. Tulajdonképpen ez csak egy biztos önvédelmi technika, amely megőriz minket a negatív energiától, érzésektől.

Ehelyett mit teszünk? Felháborodunk és mérgelődünk, vagyis a méreg dolgozik bennünk, így saját magunkat mérgezzük meg. Ezt még a nyelvünk is kifejezi, a visszaható igével. Ezzel egész fizikai testünk besavasodik, a méreg hormonjainak hatására. Tehát egy belső elutasító hozzáállás miatt saját magunknak bajt szerzünk. Lényünk rombolása után az már teljesen másodrendű kérdés, hogy elutasításunk az emberi igazság tükrében jogos volt. Az már nem segít rajtunk.

Ne feledjük, hogy érzéseink molekuláris szinten minden pillanatban alakítják testünket. Ez ma már tudományosan bizonyított dolog, nem egy hitnek a függvénye.

Egység Vallás

2010-10-08T22:02:00.001-07:00

Az Egység Vallás alaptétele: Az igazság azonosulás kérdése.

Az Egység Vallás nem jobb, mint más vallás, mert az Egység vallásba minden vallás belefér.

Az Egység Vallás nem kizárólagos vallás, mert minden vallású ember hozzátartozik.

Az Egység Vallás egy Istent ismer. Egyet, aki Krisna, Buddha, Jézus, Mohamed és minden próféta és minden Isten, akit valaki is követ. Ők egyek, csak az értelem választja szét őket.

Az Egység Vallás nem térit meg senkit, hiszen mindenki beleszületik, veleszületett egyetemessége folytán.

Az Egység Vallás mindenkit átkarol, aki Istenben hisz és aki Istenben nem hisz.

Az Egység Vallás azt is szereti, aki Istent nem szereti vagy akár tagadja, hiszen mindenki születése által Isten része.

Az Egység Vallás nem kritizál, hanem az egyetemes emberi szívvel elfogad mindent és mindenkit.

Az Egység Vallás imája az azonosulás. Az Egység Vallás átéli a helyzetet, abba belehelyezi önmagát.

Ki vagyok én?

Azt ha nem is tudom, hogy ki vagyok, azt mindenképp tudom, hogy ki nem vagyok.

Én nem vagyok az a fogorvos, aki ebben a testben gyakorol. Miért? Mert lehetnék kéményseprő, fodrász, taxisofőr, mérnök, lelkész vagy bármi más. Így nem fogadhatom és zárhatom magam a fogorvos tudatába. Nem fogorvosi diplomával születtem, hanem meztelenül. Ki vagyok, ha akármilyen szakmájú lehetnék?

Én nem vagyok magyar sem, pedig a magyart, mint anyanyelvem beszélem. Miért? Mert lehetnék bármelyik nemzetiségű, ha a születésemkor elcseréltek volna. Akkor most talán amerikai vagy orosz, talán zsidó vagy arab, talán angol vagy cigány lennék és keményen annak vallanám magam. Harcolnék nemzetem jogaiért és büszkeség töltené keblemet himnuszom hallatára. Melyik himnusz hallatára? Bezárhatom magam a magyar nemzeti tudatba? Nem állampolgársággal születtem, hanem meztelenül. Ki vagyok, ha akármilyen nemzetiségű lehetnék?

Én nem vagyok római katolikus, pedig engem annak kereszteltek. Miért? Ha angol protestánsok vittek volna magukkal születésemkor, ők másnak kereszteltek volna, de ha zsidó család vitt volna magával, akkor meg sem kereszteltek volna. Hinduknál nőttem volna fel, sok Istenben hinnék. De bármelyik vallásban nőttem volna fel, arra lennék büszke és azt tartanám a legjobbnak. Talán harcolnék érte, talán fanatikus lennék és megölnék más vallásúakat. Bezárhatom magam egy vallási tudatba? Nem keresztel a nyakamban születtem, hanem meztelen. Ki vagyok ha akármilyen vallású lehetnék?

Pucéron születtem, embernek születtem. Nem az érdekeimmel születtem, nem az igazságommal születtem, amelyekért ha kell gyűlölök, olykor szívesen harcba szállok. Érdekeim felcserélhetőek, akkor pedig saját ellenségemé válok. Az igazság azonosulás kérdése. Akkor ki vagyok?

Embernek születtem, aki minden elképzelhető és elképesztő szakmával, nemzetiséggel, vallással képes azonosulni és azzá válni. Univerzális lénynek születtem, egy értelemmel ellátva, amely nagy esélyt ad és nagy akadályt is állit az utamba. Nagy esélyt, mert bárkivé, bármivé válhatok. Nagy akadályt, mert mihelyt valamivé váltam, abba bezárom magam, mert kizárok abból másokat. Miért? Mert az értelmemmel birtokba veszek. Én, enyém, én enyém, én, enyém az életem himnusza.

Ki vagyok én?

Válasz: Ki nem vagyok én?

Mindenki vagyok. Az egység vagyok.

Akkor miért és milyen alapon kritizálok másokat, akik nem olyanok, mint én, akik nem úgy gondolkoznak, mint én? Hiszen én ő lehetnék, ha pechem vagy szerencsém lett volna. Ő lehetnék, ha az Isteni Gondviselés, az Isteni Kegyelem úgy dönt. Sőt még lehetek is. Persze ezt akkor tudom képzeletemben lejátszani, ha hiszek az újjászületésbe, amire nincs bizonyítékom. De van az egyszeri életre bizonyítékom?

Tehát ha nagyon kritizálok valakit, vagy akár gyűlölök valakit bizonyos képességeiért, vagy képtelenségeiért, azokat meg is szerezhetem, mert ezzel erősen kapcsolódom hozzá.

Egy érdekes video

2010-06-08T03:04:00.001-07:00

Ez egy érdekes videó arról, hogy az egészségünk fenntartása mennyire összefügg belső életünkkel, gondolkodásunkkal és érzéseinkkel. Új rálátást ad a testünk, tudatunk és egészségünk összefüggéseire. Angol nyelvű, magyar felirattal. VIDEO

1% támogatás a Sri Chinmoy Alapítvány részére

2010-05-11T08:25:00.001-07:00

Kedves Barátunk!

Ingyenes előadásokat és koncerteket szervez alapítványunk már 1990 óta Magyarországon. Ezek témája a belső harmónia és a meditáció. Ezen rendezvényeket mivel ingyenesek saját magunk finanszírozzuk. Ha úgy gondolod, hogy adód 1%-ával támogatod alapítványunk, akkor ezt örömmel vesszük és nagyon hálásak vagyunk.

Információt erről itt kapsz: Sri Chinmoy Alapítvány, ill. itt töltheted le a formanyomtatványt.

Köszönettel,

Sri Chinmoy Alapítvány

Befele nézni

2010-04-18T04:58:00.001-07:00

Visszafele nézni.

Meditációdban befele fordulsz és csak saját magadba figyelsz. Behunyod a szemed és bent vagy a testedben. Ilyenkor nincsenek gondolatok, mert bent leparkoltál, leállítottad a motort és csend van. Csak magadban időzöl, általában a mellkasodban. Ilyenkor egyszerűen otthon vagy. Akkor is ha értelmed nyugtalan, maradj az alapokban nyugodt. Ne bosszankodj, de ne menj el értelmeddel máshová, hanem térjél mindig vissza, haza. Ez a dolog gyakorlattal be fog jönni. Isteni Kegyelemmel még könnyebben, ezért ne vedd fel nyugtalan értelmeddel egymagad a harcot, hanem érezd, hogy nem vagy egyedül és kérd Őt, hogy segítsen.

Na most ha ez már sikerült és kinyitod a szemed, akkor nem szabad abbahagynod a „parkolási” állapotodat, mert akkor ezáltal vissza „nézel“ oda, ahol az előbb voltál, mert hát a szemed nyitva, de te mégis befele figyelsz. Ez egy érdekes élmény, mert a tekinteted ereje most befele fúródik, ténylegesen érzed azt, hogy a tekinteted most nem kifele megy, mint szokott, hanem befele. Visszafele nézel. Ez csak addig nehéz, amíg rájöttél, hogyan is működik, mert ha rájöttél, akkor annyira egyszerűnek tűnik, hogy csodálkozol majd, miért is nem néztél eddig is befele, miért néztél mindig csak kifele. Tehát úgy képzeld el, hogy tulajdonképpen két irányba tudsz nézni, nem csak valamire vagy valakire, hanem önmagadra (önmagadba) is.

Amikor valamit nézel, vagy akár valakit is, képes vagy tekinteteddel kimenni az alanyra, mintegy belefúródni megfigyelésed tárgyába. Gondolj csak arra, milyen is amikor szeretettel nézel valakit, milyen is amikor haraggal nézel valakit. Mindig a megfelelő energia árad ki belőled, amellyel kihatolsz a környezetedbe. Tekintetünkkel az énünkből, az energia lényünkből beleviszünk valamit megfigyelésünk tárgyába, többnyire abból a célból, hogy szándékunknak megfelelőre változtassuk meg a helyzetet. Ez tulajdonképpen koncentráció. Ilyenkor szétdaraboljuk magunkat, vagyis energiánkat, kiosztva a környezetünknek. A nem tudatosan élő emberek ettől fáradtak és frusztráltak is.

Amikor befele nézünk, illetve visszafele nézünk, olyankor nyitott szemünkkel látunk valamit, például egy képet, egy tájat, egy virágot vagy bármit. Mondhatnám inkább úgy is, hogy a dolog a tekintetünk előtt van. Azonban most nem megyek kifele energia lényemből, mert hiszen visszafele nézek, vagyis tekintetem fordított irányba működik. Ilyenkor kintről befele nyílik meg az út, az által, hogy visszafele nézek, és az alany, ami a szemeim előtt van, belém hatolhat, mert egyszerűen nyitva van számára az út. Ez meditáció, tehát a meditálásom alanya belém jön. Így most energiámmal nem szóródok ki a környezetembe, hanem a környezetemet hozom magamba. Mintegy megnyílok a környezetem számára, elfogadom azt, kiszolgáltatom magam neki és átadom magam neki. Ilyen formában meditálhatok valamire, valakire. Így meditálhatok egy Mester képére, egy tudatot megtestesítő dologra.

Mr.Guinness Budapesten

2010-04-06T03:59:00.001-07:00

Ashrita Furman, aki a világ legtöbb Guinness rekordját tartja, hazánkba látogat, hogy felállítsa legújabb rekordját és előadást tart arról, hogyan segíti a meditáció a rekordjaiban.
Időpont: 2010. május. 15. (szombat) 18:00
Helyszín: Kőbányai Gyermek és Ifj. Szabadidő Központ - Bp. X. Előd u. 1.
Info: 06-70-702-81-36

Energia Takarékosság

2010-04-03T11:36:00.001-07:00

Ha valóban boldog akarsz lenni…..

Ha valóban boldog akarsz lenni, akkor három dolgot el kell veszítened: a szégyenérzetedet, a büszkeségedet, a félelmedet. A szégyenérzésed és a büszkeséged élteti a nem igazi énedet, az egodat. A félelem segítségével tart sakkban téged az egod. Az éneklés segít az első kettő, vagyis az egod leépítésében.

Csiga gyakorlat avagy Energia takarékosság.

Most nem külső, hanem egy belső takarékosságról van szó.

Ha az ember erős akar lenni, akkor az energiáját összpontosítania kell, hogy aztán azt egy bizonyos célra használni tudja. A jógában már az ősidők óta az emberek minden területen, minden tevékenységükben spóroltak az energiájukkal, úgy mint a beszéd, vagy a táplálkozás, vagy a szexualitás és így tovább. A jóga gyakorlói befele fordultak, hogy az energiájukat kifele ne pazarolják, ne szórják szanaszét.

Amikor meditálunk tulajdonképpen semmi mást nem teszünk, mint hogy energiánkat kifele lezárjuk és egy belső feltöltési állapotot hozunk létre. Ebben az állapotban a figyelmünket, vagyis környezet-megfigyelő részünket kikapcsoljuk. Ha megfigyelő állapotban vagyunk az egy energia kibocsátás állapota. Ha valamire koncentrálunk, vagy egyszerűen ráfigyelünk, akkor az energiánkkal behatolunk a dologba, eseménybe, tehát lényünkkel rész veszünk benne. Minél erősebben tudom az energiámat tisztán csak egy dologra koncentrálni, annál inkább megnő az esélyem, hogy a folyamatot akaratlagosan befolyásoljam és természetesen minél erősebb a belőlem felszabaduló energia, amelyet fókuszálhatok, annál erősebb az környezem eseményeire gyakorolt befolyásom.

Egy rövid kitérésben hadd jegyezzem meg, a részecskék viselkedését a fizikából. Ha az ember a kis részecskéket megfigyeli, akkor azok, mint anyag viselkednek, amikor nem figyeli őket, akkor mint energia „élik” az életüket. Amit megfigyelünk az reális, amit nem figyelünk meg az nem reális. Az ember megfigyelő energiája befolyásolja a részecskék viselkedését, vagyis ebben a kísérletben a megfigyelő által jelenik meg az anyag. Persze lehetne filozofálni is, hogy a megfigyelésünk teszi a világot azzá, ami. Akárhogyan is legyen, most nem ez a témánk.

Tény, hogy az ember egy energia forrás és valószínű, hogy egy hihetetlenül határtalan energia forrása. Nagyon egyszerű példának hozzak fel egy nem lényeges és tényleg nem is hasznos vagy fontos jelenséget, amely azonban bizonyítja, hogy az ember energia készlete felmérhetetlen. Itt vannak ugye Indiában ezek a szereplő jógik, akik élve eltemettetik magukat, aztán 3 hét múlva még csak a szakálluk sincs kinőve, amikor kiássák őket, vagy akik egyszerűen leállítják életfontos funkciójukat, mint légzés vagy szívműködés, vagy aki érzéstelenítés nélkül éli át a vakbélműtétet és így tovább.

Egyszer tudomásul kell vennünk, hogy ez az erő, amivel egyes emberek rendelkeznek, nem csak az ő kiváltságuk, ez mindnyájunkban létezik. A kérdés csak az, hogyan tudnánk ezzel az energiával úgy bánni, úgy gazdálkodni, hogy az egész tudatosan szabályozhatóvá váljon bennünk. Ehhez a kezdet szerintem mindenképp a megfigyelés és a megfigyelés gyakorlása. Mit értek ez alatt? Azt, hogy a figyelmünket saját énünkre kell irányítanunk, figyelmünkkel ismét és ismét saját lényünkbe kell visszavonulnunk.

Figyeld csak meg, amikor egy előadást tartok. Nyitott vagyok, figyelmemmel vagyis energiámmal, kimegyek a terembe, betöltöm az egész teret, hogy minden hallgatómat elérjem. Így tulajdonképpen most a az energiám, mondjam a rezgéseim kiterjedése vagyok. Azt úgy képzeld el, hogy belőlem, mint egyébként mindenkiből sok, rengeteg mennyiségű energia, mint egy fénynyaláb, egy láthatatlan fény sugárzik ki a közönségre. Na most, hogy egy bizonyos energianyaláb jó vagy rossz dolgot közvetít, az egy más kérdés és az általában harmóniában áll az illető közönséggel. Mondhatnánk azt is, hogy bizonyos energia megfelelő közönséget vonz.

Szóval itt állok nyitottan, szinte szabadon átjárhatóan és az energiámmal szeretném a közönség minden egyes tagját inspirációval, lelkesedéssel feltölteni, vagyis egy pozitív erővel.

De bármelyik pillanatban képes vagyok azt mondani, hogy stop és visszahúzódom. Így most az energia kisugárzásom megszüntetem és csak önmagamban vagyok, önmagamra figyelek, már nem vagyok a teremben és nem vagyok a közönség egyes tagjainál, csak a testemben vagyok. Nem vagyok szétterjedve, nem veszek részt a közösségben.

Ezt mi mindnyájan bármikor képesek vagyunk megtenni. Az emberek ezt nagyon gyakran meg is teszik. Sajnos a mindennapokban többnyire nem egy pozitív folyamatként, hanem azért, hogy a negatív energiájukban fürödjenek, egojukkal kínozzák magukat. Gondolok itt az olyan helyzetre, amikor valaki megbántódva, valamiért megsértődve visszahúzódik. Ilyenkor az illető már nem vesz részt a csoport aktivitásában, hanem magába megy, visszahúzza energia csápjait, mert bántották, illetve nem vették őt elég komolyan. Olyan mint amikor a csiga bebújik a házába, mert hozzá piszkálnak.

Mi viszont az energiánk utántöltése miatt akarunk befele fordulni önmagunkba. Hogy ez mire jó? Megtanuljuk az energia spórlást, abból célból, hogy ne ezer darabra szakadva kelljen élnünk, hogy ne fáradjunk el, hogy célunk követése közben ne tudják a sokféle dolgok figyelmünket szétmarcangolni.

Mert ha néha - néha önmagunkat megérezve, önmagunkat tudomásul véve hazatérünk, akkor fény és nyugalommal tudunk feltöltődni.

Azonban, ha egész nap az értelmem dzsungelében össze - vissza kószálok, akkor az energiám szétroncsolódik és ha nem megyek befele, nem tudok utántölteni és nem is tudom az energiám odavezetni, ahová én akarom, vagyis nem tudom az energia háztartásomat kezelni.

Szóval miért is mesélem ezeket? Ha mi igazán erősek akarunk lenni és potenciális képességeinket hasznosítani szeretnénk, akkor gyakorolnunk kell. Na most ha valaki meditál az szép és jó, az természetesen szükséges, azonban még mindig nem elég, mert ezt naponta többnyire csak kétszer tesszük meg és akkor sem biztos, hogy sikerül jól befele fordulnunk. Nekünk arra lenne sürgősen szükségünk, hogy olyan képességre tegyünk szert, amellyel energiánkat szabad akaratunk szerint bármikor irányítani tudjuk.

Ennek a céljából a mindennapjainkban, minél többet ismételve azt kellene gyakorolnunk, amit itt fent leírtam, a csiga gyakorlatot. Érre bármelyikünk valamilyen szinten képes, hiszen bármikor meg tudjuk szakítani valamire irányított figyelmünket és csak a saját lényünket figyeljük. Úgy képzeld, hogy ez tulajdonképpen egy pillanatra tartó meditativ állapot, mert hiszen a meditáció elsősorban és főleg befele fordulás. Ez azt jelenti, hogy végül is értelmi képességünkkel kívülről is létre tudjuk hozni a meditativ állapotot egyszerű önmegfigyeléssel.

Én persze nem azt állítom, hogy első naptól kezdve mindenki képes lenne ezt az önmegfigyelő gyakorlatot tökéletesen mélyrehatóan kivitelezni, de ez mellékes. A lényeg a megfigyelés, az önmegfigyelés, a többi aztán magától jön. Ez olyan mint a meditáció, az eredmény egyszerűen megjelenik.

Szemlélődő nem résztvevő

Ha ezt az állapotot gyakorolni tudjuk, akkor képesek leszünk szemlélődővé átalakulni. Akkor nézhetjük a világot, miközben önmagunkat figyeljük, illetve a tudomásul vételen túl nem akarunk a dolgokban részt venni, vagyis nincs akarat csak megfigyelés.

Ennek előnye, hogy jobbakká válunk, mert mint ahogy a sokat mondó ember nem tudja a száját becsukni, ugyanúgy a szemlélődő sem tudja szívét becsukni.

Útmutató a Boldogsághoz

2010-03-28T13:30:00.001-07:00

Miért akarunk meditálni?

Mert boldogak szeretnénk lenni.

Mert úgy érezzük, hogy a világ nem tud tökéletesen beteljesíteni.

Mert egy belső éhséget érzünk vagyis sírunk Isten után.

Miért nem tudunk boldogak lenni?

Azt szeretnénk, hogy életünkben mindig mindent a helyes időben, helyesen tegyünk. De nem nagyon tudjuk, hogy mikor van a helyes idő és sokszor meg sem tudjuk közelíteni a helyes módot, ahogyan tennünk kellene. Tehát itt van egy álom, hogy tökéletesek legyünk, egy elvárás, hogy tökéletesek legyünk.

Ezért sok folyamat, amit teszünk vagy mások tesznek közel sem felel meg az elvárásainknak és ezért helytelenítjük őket, amit önmagunkban kiértékelünk. Így életünk minden jeleneteit, mozzanatait érzéseinkkel követjük, belsőleg feldolgozzuk. Ez gondolatok és érzések özönét termeli, amellyel élnünk kell. Ezért sokszor nagyon sok negatív élettársunk megjelenik és többnyire egy stabil helyet kér belső életünkben, úgy mint a bizonytalanság, félelem, kétség, aggodalom, féltés, féltékenység, irigység, kapzsiság és így tovább. Ők egy bizonyos fajta partneri kapcsolatra törekednek, amelyeket többnyire el is fogadunk, ami által őket sajátunknak valljuk és belenőnek a természetünkbe, vagy mondhatnám, sokszor mi növünk bele az ő természetükbe. Mindegy hogyan fogalmazok, tény, hogy függővé válunk tőlük.

Ezek persze kívülről nem láthatóak, azonban sokszor, túl sokszor befolyásolják viselkedésünket, szavainkat, tetteinket, aminek folytán nem a helyes időben, de közel sem helyesen döntünk, hogy mit tegyünk. Tehát a tökéletesség álmunk csak egy álom marad.

Van egy belső életünk és van egy külső életünk.

A belső életünk határozottan befolyásolja a külső életünket, míg a külső életünk tapasztalatai miatt, mi magunk elrontjuk a belső életünket, mert az életben történő dolgokat nem elfogadjuk, hanem a tökéletesség elképzelésünkhöz mérve, elítéljük. Egyiket nem lehet elválasztani a másiktól, a belsőt a külsőtől.

Tehát a belső világunk elrontja a dolgainkat az életben, mert mint fogalmaztam, helytelen élettársakat választottunk. Mivel azonban környezetünkben a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az tökéletesnek tűnhetne számunkra, ezért választjuk ezeket a negatív társakat. Ezzel azonban belekényszerülünk egy ördöngös körbe, amely látszólag nem enged jobb helyzethez jutni. Egyszerűen nem enged ki a markából.

Mit tehetünk? Hogyan lehet ebből kiszabadulni?

Ha ténylegesen egy boldogabb, egy jobb, egy tökéletesebb életet akarunk magunknak, akkor boldogabb, jobb és tökéletesebbé kell válnunk. Hogyan tudunk azzá válni? Csak belsőleg, vagyis az érzéseink, gondolataink síkján. Tehát belsőleg olyanná kell változnunk, amilyen életet magunknak akarunk.

Az emberek sok mindent szeretnének. Szinte mindenki szeretne valami többet, mint amivel rendelkezik. Azonban ki akar megváltozni? Szinte senki. Az emberek kiegyeznek a meglévő helyzetükkel és inkább a biztos rosszat veszik, mint a változással járó erőfeszítéseket. A változás azt jelenti, hogy valamivé válunk, valaki mássá mint akik jelenleg vagyunk. Pontosan ez a probléma az embereknek. Mert ők mindig csak birtokolni akarnak, ők azt tanulták meg, hogy magukhoz ragadjanak, mert rövidlátásuk miatt ez tűnik az egyetlen módnak arra, hogy jól éljenek. Mindenki tudja, hogy mit szeretne birtokolni, nagyon kevesen tudják, hogy ezért mit kellene tenni, azonban, hogy azért valamivé válni is kellene azt meg sem értik.

Azonban az emberi létnek van egy létrája, amelynek három foka van: lenni, tenni, birtokolni. Ez a három egymásra épül és a lenni az alapja. Vagyis, ha én egy bizonyos állapot vagyok, akkor bizonyos dolgot téve, automatikusan bizonyos dolgot birtokolok. Az emberek ezt nem figyelembe véve, a tetővel építik a házat és így, amit megmarkolnak vagy elveszítik, vagy nem tudnak nekik örülni, vagy egyenesen szenvedést okoz nekik. Miért? Mert ők nem azok, akiknek az kijár, vagyis nem váltak a bizonyos valamivé, amivé kellene.

Akárhonnan is nézzük egy változás elengedhetetlen, ha nem tetszik az, ahogyan élsz. És legtöbbünknek nem tetszik. Az emberek bőséges 99% - a vagy nincs megelégedve az életével, vagy a megelégedést nyújtó életében problémákkal küszködik, ha mással nem is, de lelki problémákkal, amelyek az emberi kapcsolataiból erednek. Ennek a hatalmas tömegnek még csak 1%-a sincs, aki felismeri, hogy neki kell változni, nem pedig a körülményeit átkozni.

Ennek egyik oka a materialista szemlélet. Nem vesszük figyelembe, hogy az anyagot az energia tartja fent. Plank német Nobel Díjas fizikus: Olyan mint anyag nincs. Egy energia el kezd rezegni és létrehozza, aztán fenntartja az anyagot. Ez az energia intelligenciával rendelkezik.

Mi emberek nem jó energiával élünk, mert csak az anyagiakat tartjuk szem előtt, illetve csak a saját anyagi érdekeink uralják lényünket. Azonban pontosan azért mert a saját érdekeinket kell védenünk, másként kellene viselkednünk, ami az energia kibocsátásunkat illeti. Figyeld meg, ha valaki rálép a lábadra, meglök, parasztul viselkedik és így tovább, mi történik akkor? Ha egy hivatalban valaki a sorban eléd áll, ha a tisztviselő udvariatlan veled, mi történik akkor? Ha valaki ok nélkül goromba veled, mert hát ő olyan, mi történik akkor? Így még sorolhatnám a példákat, mert az élet sok ilyenből áll. A válasz mindig ugyanaz: Felháborodsz, kikéred magadnak, megvívsz az igazságodért, megharcolsz az emberi méltóságodért. Ez többnyire odáig fajul, hogy te magad is támadóvá válsz, jogosan, hiszen háborúban vagy, az igazságért küzdesz. De vajon muszáj ennek így lennie?

Ha meggondoljuk az energia univerzális törvényét a hatás és visszahatásról, akkor teljesen helytelen módon jársz el. Ha a falba ütsz az öklöddel, akkor mi történik? Az energia, amit kibocsátottál fájdalmat okoz neked. Ebben az esetben a hatás egyszerű és rögtön tapasztalható, látható. Amikor az energia nem az izomerőn keresztül, hanem finomabb síkon árad, úgy mint gondolatok, vagy érzések, akkor már nem ennyire nyilvánvaló a visszahatás. Nem észleljük azonnal és talán később sem, vagy sohasem leszünk tudatában, hogy az ártalmat mi magunk okoztuk.

Ha valaki egész életében az igazságért harcol és végül valami rossz éri, akkor igazságtalannak tartja a vele történteket, mert ő mindig egy jó ember volt. Azonban amikor a küzdelmeit vívta, olyankor rengeted negatív energiát bocsátott ki magából, ami az övé maradt. Ezt a dolgot jól meg kell gondolnunk, amikor a jó érdekében szembeszállunk a rosszal, mert általában a rossz fegyvereit használjuk mi magunk is. Így gyakorlatilag a lelik „bankszámlánkra” negatív értékű javakat halmozunk fel, amivel potenciálisan rendelkezünk.

Hogyan tudunk boldogak lenni?

Ha nem bánjuk azt amit tettünk,

Ha nem bántjuk önmagunkat,

Ha nem utáljuk önmagunkat, vagyis

Ha szeretjük önmagunkat.

Ha nem kritizálunk másokat, vagyis

Ha nem bosszant mások mássága

Ha nem kritizáljuk az embereket

Ha elfogadjuk őket és

Ha szeretjük az embereket.

Ha megtanulunk örülni az életnek vagyis

Ha örülni tudunk az apróságoknak és

Ha ezáltal egy folyamatos örömérzés él bennünk.

Ha nem várunk el senkitől semmit, sem embertől, sem Istentől

Ha szívünk érzéseit nem nyomjuk el, és

Ha szívünk gyorsabban érez, mint értelmünk gondolkodik, vagyis

Ha egy jó belső vezetéssel rendelkezünk.

Ha életünkben jobb helyzetet akarunk, akkor másként kell az energia háztartásunkat vezetnünk. Tudatosak kell legyünk, tudatosan kell éljünk. A könyvemben van egy történet ezzel kapcsolatban, amelyben leírtam a hivatali esetemet. Tulajdonképpen nem kerül nekünk semmibe sem, hogy pozitív energiával dolgozzuk. Sőt nyerünk vele, mert nem fáradunk, mert nem leszünk idegesek, nem nő a vérnyomásunk, az érelmeszesedésünk és még minden más problémánk. Nem is beszélve arról, hogy magunk számára nem gyűjtünk hamis pénzt. Az egyetlen dolog csak a gyakorlat, hogy megszerezzük a képességet a helyes életmódra. Meg kell tanulnunk több lenni, mint egyszerű tűkör, amely azt adja vissza, amit eléje állítanak.

Hogyan tudunk pozitív energiával élni? Meg kell szegnünk az értelem diktálta racionális parancsait. Szemet szemért, fogat fogért az értelem törvénye. Sokszor elhatározzuk, hogy másként reagálunk, igen ám, de a támadás mindig erősebb és mélyrehatóbb, így csődöt mondunk a próbálkozásunkban. Hogyan tudunk föléje kerekedni? Egy mentális elhatározással biztos nem lehet sikert elérni.

Más részünkhöz kell folyamodnunk, mint az értelmünk, a spirituális szívünkhöz. A fentiekben felsorolt feltételek a boldogsághoz csak a szívben, azonban nem az értelemben találhatóak meg. A Héthetes gyakorlati részben ajánlok egy módszer ennek a megvalósítására.

Isten áldjon! Be happy!

Héthetes

2010-03-19T04:00:00.001-07:00

A cél az, hogy az életünkben pozitív dolgokat éljünk át, vagyis csak pozitív behatásoknak legyünk kitéve. Tehát a Sorsnvigátor egy sorsirányítást is jelent. Nem csak vezetést a sorsunkban, hanem aktív átalakítást annak.

Az első Héthetes füzetet a mindennapi gyakorlatokkal a könyvvel együtt vásárolhatod meg. Ebben minden napra előirt gyakorlatok vannak, arra, hogyan tudd megváltoztatni hozzáállásodat a behatásokra és hogyan változtasd meg a világra gyakorolt visszahatásodat. Egy érdekes gyakorlat-sor, amely megtanít, hogy ne reagálj negatívan a negatívra, mert csak magadnak ártasz vele. Megtanít, hogy gondolatban, érzésekben csak pozitív energiát adj mindenkinek, ismerősnek és idegennek egyaránt. Megtanít, hogy a szívedben élj, megtanít a spirituális tisztaság, az őszinteség, a hála, az öröm fontosságára és szerepére. Ez egy alap gyakorlat-sor, amelyre tovább lehet majd építeni.

Azok, akik a Héthetest elkezdték és végzik nagyon érdekes élményről számolnak be, amely elsősorban az állandó öröm, boldogság érzésével és a mindennapi élet apró körülményeinek a megváltozásával jár.

Ha tovább akarsz lépni, a második Héthetest kérésedre emailen is kiküldjük neked.

Gunagriha BLOG

Kiállítások - Sri Chinmoy Festményei

Jharna-Kala kiállítások Magyarországon

Uram nem tudom....

Képes Krónika - 2010 Sri Chinmoy Center

Inspirációként: a Sri Chinmoy Centerek képes krónikája, avagy mi történt velünk 2010-ben...Képes Krónika 2010

A Fiu

Az Öngyilkosságról

Az Igazi Tulajdonos

Halottak Napjára

Változz, hogy változtass!

Belső Béke

Egység Vallás

Egy érdekes video

1% támogatás a Sri Chinmoy Alapítvány részére

Befele nézni

Mr.Guinness Budapesten

Energia Takarékosság

Útmutató a Boldogsághoz

Héthetes

Inspirációként: a Sri Chinmoy Centerek képes krónikája, avagy mi történt velünk 2010-ben...
Képes Krónika 2010